Miénk itt a tér

Nos még mindig a Lloyd körül forgolódunk, hol az egyik sarkán kapunk egy szakaszt, hol a másikon. Valószínűlegmár mindenkinek a könyökén jön a "és ma még egy középkori piacszintet beazonosítottunk és egyre jobban formálódik az apró adatainkból a tér középkora és későközépkora (persze néhány m2 nem pótolja a több ezret), ezért ma egy másik felettébb érdeklődésre számottartó témát hozok: a pannonhalmi alagutakat...

Kicsi városunkban felettébb sokan gondolják, hogy Győrt és Pannonhalmát alagút kötötte össze. Ez általában a lapidáriumban szokott előjönni, ami ugyebár a későközépkori vár kazamata rendszerében van berendezve. Nos, mi is okozhatja ezt az alagutas feltételezést, amikor logikusan gondolkodva még a középkorban sem voltak olyan elvetemültek, hogy 30 km-nyit alagutat ássanak két város között (aminek a pannonhalmi része, ha az apátságtól indult ki, akár csúszda is lehetett - volna). Talán a városban előkerülő ilyenek?:

vagy ilyenek?

Nos a megoldás:csatornák!! Mária Terézia uralkodás alatt építették ki Győrben a csatornarendszert (ugye, kb. ekkor szüntetik meg a téren tavaly feltárt közkutunkat és kapja meg csinos téglakupoláját), amelynek egykori maradványai rendre felbukkannak és főleg a Széchenyi teret keresztül-kasul szelik - vagy legalábbis itt nem zavartak senkit, eddig.

Nos tehát az előbbi belső fotók tulajdonosa felülről így néz ki:

 A most már biztosan XIX. század végére keltezhető csatorna szépen kikerüli az ekkor már álló Lloyd-épület sarkát és fut északnak a Duna felé. Szerencsére nem kellett visszabontani a láthatóan igen jó állapotban lévő, teljesen ép csatornát, és talán később egyszer még rajtunk kívül más is belenézhet...

Nos hát, mint jeleztem, a Lloydhoz tértünk vissza. Az épületet most már kezdjük kívül-belül megismerni, és eddig még szinte csupa meglepetést okozott. A külső részén dolgozunk, mivel az épület szigetelését kívülről szeretnék megoldani. Azaz régészeti rétegek elbontása szükséges ehhez.

Ezért újra feltűntünk a színen. :-) Úgy, hogy közben zaljik az építkezés, falakat bontanak, betonoznak...

Eddig az északi oldalán dolgoztunk. Ez a terület tulajdonképpen idén júliusban talált bronzkori sír és mellette levő római kori falkiszedés (azaz egykori épület) mellett van, csak a Lloyd fala választotta el egymástól őket.

Elég sűrűn kellett dolgoznunk, de lett eredménye: a területen futó rengeteg közmű és 18. századi csatorna sem tudta teljesen elrombolni a régészeti rétegsort. Volt, ahol csak egy 30 cm-es csík volt régészet! A 18. sz. csatorna sajnos beomlott, csak oldalfalai álltak.

A középkorból volt a legeredményebb ez a terület, legalább 3 különböző térszintet tudtunk elkülöníteni, ezek pontos keltezése csak az előkerült leletanyag mosása után lesz majd lehetséges.

Votl egy sírunk is ám ezek alatt: szerencsére hosszába feküdt az árkunkba, így tetőtől-talpig fel tudtuk tárni!!! Ritka nagy szerencse, hogy így feküdt!

No hát visszatértünk a térre, még inkább a Lloydhoz! Az építkezés kellős közepére!

Többet hamarosan.... :-)

Bár már néhány hete tudjuk, most a mi kis napilapunk is megírta, hogy megtörtént a feljelentés a tér kapcsán lelőhely rongálás címen. 

Most várunk...

Fotó innen

Nos, akkor az elmúlt két hét adalék-eredményei az előző poszthoz. Mivelhogy az elmúlt időszakot a Lloyd épület pincéjében töltöttük. Újra. Ha végre itt a nyár, irány a Lloyd pince :-).

Szóval az épület alatti északi pincerész is a felújítási munkák során sorra került. Itt még két helyiségben kellett némi földmunkát végezni. Az eredmény megdöbbentő volt. Itt most nem ecsetelném a munkakörülményeinket: a reflektorokkal való világítást, a fejünk fölött dolgozó gépeket, légkalapácsokat, és az időnként a nyakunkba kapott földet és vízet, amelyek az átlyukasztott födémen keresztül hulltak alá.

Tulajdonképpen a tavalyi feltárási területhez csatlakoztunk nyugatról, így a korábbról ismert római épület folytatására számítottunk. Ez be is jött. Sajnos ezen a területen az 50-es években már állt pince, így szinte csak a római kor legalját hagyták benn. (De ne legyünk telhetetlenek, a középkorról sok információnk van a térről - persze nem elég...) Szóval, jött tovább az épület déli zárófala, amely az egykori utcára nézett. Mit tudtunk meg? Az épület egyre nagyobb, belső osztófalai alapján több helyiség rekonstruálható - azonban ezek funkcióját nem tudjuk, mert nagyrészt csak az alapfalakat találtuk meg, azaz a használatkori járószint alatt. Viszont a falat megdöbbentően jó állapotban vannak. Elképesztő, ha belegondol az ember, hogy ezek legalább 1800 éve ott vannak a belváros kellős közepén és megúszták a pusztítást és rombolást, amit a modernkori városi építkezések jelentenek. (Lehetnek még máshol is csodák a város alatt)

Tudjuk, hogy a felmenő falai vályogtéglából álltak, és csak az alapfalak voltak kőből. Ezt részben egy átégett vályogomladékból tudtuk egyértelműen meghatározni, ahol az egyes téglák is elkülöníthetők voltak.

A legmegdöbbentőbb viszont az a bronzkori, mészbetétes sír volt, amely még a római kort is megúszta! Nagyjából 4500 éves temetkezésről van szó, amely az épület ÉNY-i sarkában lapult eddig. Mintegy 8 edényt tudtunk elkülöníteni, amelyek máris a restaurátorok műhelyébe kerültek. Erről csak fotó...

A beígért beszámoló a tavaly a tér keleti oldalán álló Lloyd-épületben eddig folytatott kutatásainkról.

A győrieknek tán ismeretes, hogy a tér rekonstrukciójával szinte párhuzamos a Lloyd-épület felújítása is megkezdődött. Az épület, ahova legtöbben még mozizni (az idősebbek koncertekre) jártunk most irodaépületté alakul át, ahol azért a kulináris élvezeteknek is lehet majd hódolni.

A pincehelyiségek kialakítása tavaly szükségessé tették, hogy az épület keleti részén feltárást végezzünk, ott ahol nem soha nem volt pince. Bár a feltáráson fentről indultunk lefelé, most mégis a terület régészeti eredményeinek bemutatását a legkorábbiaktól fogom kezdeni.

A legmarkánsabb és legszebb eredményeket produkáló korszak a római kor volt. A legkorábbi időszakból néhány gödröt és faszerkezetű épület maradványait tártunk tártunk fel, de csakúgy mint a téren, itt is a II. században létesített kőépület a leglátványosabb. A térről ismert utca északi oldalán álló épület ugyanabba a sorba tartozik, mint a tavalyi falaink.

Az itt előkerült épületünkben hét helyiséget tudtunk azonosítani, az egyiknek csak a falát tudtuk azonosítani, a másikban viszont az egykori fapadló talpfái is megmaradtak majdnem végig a helyiségben. Döbbenetes látvány (és nem mindennapi sziszifuszi munka) volt az egykori deszkák kibontott látványa!! A padlón az egykori épület vályogfalainak omladéka.

Az épülettől délre mindenhol az egykori utca kavicsozott járószintjei követték egymást.

Egy hun sírunk is előkerült az épület délebbi része alól, sajnos melléklete nem volt, viszont legalább tudjuk, hogy erre még tart az V. századi temető.

Kis szakaszon ugyan, de megtaláltuk a tér XIII. századi kavicsozott szintjét, ami a tér egykori kiterjedése miatt roppant fontos. Ugyanitt későbbi (XIV-XV. századi) jelenségeket, cölöphelyeket, gödröket is találtunk.

Izgalmas volt a legkésőbbi időszaka is az épületnek. Az épület újabb történetéről nemrég született egy tanulmány, erről csak röviden: magáról az épületről annyit lehetett tudni az írásos forrásokból, hogy egyes elképzelések szerint itt állt a középkorban a káptalani fogadó épülete. A téren folyt kutatások alapján ebben ma már nem vagyunk olyan biztosak, mivel most már több XVI. századi épületet ismerünk a térről. Ezt az épületet a XVII. században a katonai fővárta épületének építik át (helyőrség), amit még XVIII. századi metszeteken is lehet látni, majd ezt II. József alatt megszüntetik, és a XIX. század második felében épül fel a Lloyd-bankárcsalád épülete, amit aztán többször átépítenek, de az alapszerkezét már nem változtatják. Ezért borzasztó érdekes lett volna, ha a középkori-késő középkori épületekről is találunk valamit, de ebből az időszakból "csak" téglacsatornák kerültek elő. A "csak" azért idézőjeles, mert bár jó részük szorosan nem tartozik régészeti korszakba, mégis roppant érdekes és egyedülálló élmény, amikor az ember egy több száz éve nem használt ép csatornába nézhet bele.

Az általunk feltárt terület látványilag legmeghatározóbb jelensége egy téglakút. Igen, igen, úgy tűnik, most mindenhol ilyenbe "futunk bele". A kút szerkezete teljesen megegyezik a térről ismerttel, itt is valószínűleg a XVIII. században egy hatalmas kupolával fedték le, amelyhez több csatornát kötöttek, és így a legkésőbbi időkben már nem kútként, hanem víznyelőként funkcionálhatott.

A győriek pedig örülhetnek, mert úgy tűnik, hogy a Lloyd épületében megtartják és bemutatják nemcsak ezt a kupolával lefedett egykori kutat, hanem az előkerült római falakat is. Lehet ezt így is csinálni ....

A szappanopera folytatódik hamarosan...

hamarosan jön egy anyag a Széchenyi téren álló épületről - már láttam többen kerestek róla valamit :-). Igen, azt is mi csináltuk tavaly...

Addig egy kis pozitívum: a téren álló egyik épület, ami szintén a Széchenyi tér rekonstrukciójából újul meg, egy kicsi (1 x 1 m-es) lemélyítése miatt tegnap szakfelügyeltük. Minden simán folyt, bár a régészeti rétegsor legalján voltunk, lévén a pince is 4 méter mélyen volt. Lehet ezt rendesen is csinálni...

És senki se feledje: SZOMBATON MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA!! Este héttől pedig Széchenyi térről szóló előadás a Xántus János Múzeumban!! Mindenkit várunk!

Egy kicsit elkéstem ezzel, tudom...

De végra valahára úgy néz ki, hogy a Széchenyi tér központi részének felújítási munkáinál a magun krészét befejeztük. Persze csak akkor, ha nem találnak ki hirtelenjében még egy-két villanykábelt vagy valamilyen vezetéket, aminek lerakása nemcsak esetleg régészeti rétegeket érint, hanem a már meglevő és lebetonozott alapozás felszedését is. Néha akkora káosz van! De azért szépen alakul, nagyjából már a tér felén már a szuper indiai gránitunk is lent van (napszemüveg kötelező lesz! :-). De aki ne erre jár, annak itt egy kép, ami kb. 1 hete készült.

A Mária-oszlop körül is befejztünk végül mindent, persze az utolsó pillanatban még egy "kisebb" (néhány köbméteres fölmozgatással járó földmunka) változtatás még becsúszott. De az oszlop alapozásáig eljutottunk, még jó héhány doboznyi leletet megmetnve a tér utolsó középkori rétegeiből...

A fotón az oszlop alapozása is szépen látszik, boltívesen alakították ki a négy sarokra helyezve a nagy súlyt. Előtérben az áprilisban megtalált 16. századi épület téglafalának maradványa.

A tegnapi "honlap folyt. köv."-ből esőnap lett. :-(

Így hát a jövő héten folytatjuk. Pedig jó lett volna ma befejezni.

No hát, elbontották a Mária-oszlopot, hétfőn eltűnt Mária és a kis Jézus, majd kedden és szerdán követték őket a szentek is.

Tegnap aztán újra feltűntünk a színen. Már kezd egy brazil szappanoperához hasonlítani a történet...

Szóval a Mária-oszlop alapmegerősítési munkái is régészeti rétegeket érintenek, úgyhogy ott álltam tegnap a gép mellett. Végül az oszlop északi és keleti felén jelöltünk ki egy területet, a többi oldalon pedig dokumentáltuk a munkákat.

Ahol dolgozunk, ott az áprilisban megfigyelt rétegek jönnek szép sorba, középkori (XIV-XV. századi omladékréteg, alatta a XIII-XV. századi réteg, amibe a középkori piac bodéinak és építményeinek a maradványai kerülnek elő (értsd: cölöplyukak, amik az egykori faszerkezetet tartották, tárológödrök, kemencék...).

A Mária-oszlop "bábos korlátja" alatt (amit már korábban elbontottak és elvittek restaurálni) ennek egy 7-8 téglasorból álló alapozépítménye került elő, majd maga az oszlop alatt egy masszívabb téglákból épített oszlopalap is, ami jó mélyre lemegy. Ezt csak azért írom le, mert az "hogy jó mélyre megy le" azt jelenti, hogy az egyik sarkon "belenéztek". Ennek az eredménye egy római kori út lett. Nagyjából 2,5 m mélyen nagyjából a II. századi római kori út kavicsos, ledöngölt felületét tudtuk végül kicsi felületben dokumentálni. Ez az az út, aminek részletei már tavaly is, sőt korábbi ásatásokból is feltárásra kerültek, nagyjából nyugat-kelet irányban fut a Káptalandombon elhelyezkedő katonai tábor felől.

Holnap még folyt. köv.

Bontják a Mária-oszlopot!

No comment....

Képek hamarosan... (addig itt)

De a nap legjobb híre, amire reggel széles mosoly futott szét arcomon: Ritoók Zsigmond kapta a Bolyai János Alkotói-díjat. :-)

Éljen, éljen soká drága Professzor Úr!

Csak magamnak, illetve akit érdekel, hogy az egy hónappal ezelőtti botránynak milyen sajtóvisszhangja volt, összegyűjtöm a neten megjelent főbb cikkeket.

Előre mindig az alapcikket veszem, aztán, ha azt vette át egy másik portál (utóbbi csak az érdekesség kedvéért). Azért látszik, hogy sikerült politikai üggyé formálni egy alapvetően kulturális értékeink védelméről szóló, mindenki számára fontos ügyet. Bár majdnem minden politikai irányzathoz tartozó oldal megtalálta a szélsőtől a szélsőig.

2009.04.08. www.sirasok.blog.hu: Gépekkel dózerolják el Győr középkori maradványait

2009.04.08. www.index.hu: Középkori maradványok dózeroltak Győrben

2009.04.09. Kisalfold: Bulldozerek a téren: 'Nem maradt lelet a 13-14. századból' , HVG: Régészek harcolnak a kivitelezőkkel...

2009.04.11. www.sirasok.blog.hu: Mi folyik Győrben?; Győri Tükör: A múltat végképp eltörölni?; Konzervatív teakör: A múltat végképp eltörőőőlni

2009.04.14: Népszabadság: Markolók tüntették el a győri középkort;

2009.04.16. Kisalföld: Eltüntették a győri középkort?; www.index.hu: Végleg elvesztek a középkor emlékei a győri Széchenyi téren, Magyar Nemzet: A győri Széchenyi tér felújítása...

2009.04.17. Kisalföld: Régészeti kultúrbotrány Győrben, HVG: Régészeti botrány Győrben..., Híradó: Középkori leletek vesztek oda; Múlt-kor: Kimarkolták a győri középkort, Győri Tükör: Kié itt a tér?

2009.04.22. Kisalföld: Nincs felelőse a rongálásnak

2009.04.26. www.sirasok.blog.hu: Vásároktól a tojásdobálásig

2009.05.08. Népszabadság: Feltúrták, mielőtt feltárták volna

Elnézést kérek a többi gyori és más portáloktól, akik egy-az-egyben vették át valamelyik cikket, ebből annyi van, hogy nem lehetne mindet összeszedni. Örültem, hogy ennyi helyre eljutottak a hírek.

A mai Kisalföldes cikkre meg kell már szólalnom. Eddig próbáltam csupán szakmai információkról írni, de  - feletteseimmel egyeztetve  - reagálnom kell a múzeumot (is) ért alaptalan vádakra és csúsztatásokra.

1. Kisalföld 2009.04.09.: „Az elmúlt évtizedben az adófizetők pénzén két alkalommal is zajlott ásatás a téren.”:

Kisalföld 2009.04.09.: „ A legutóbbi tavaly ősszel zajlott és 30 millió forintban került”

Kisalföld 209.04.22: „Ennek ellenére a város 2008 augusztusában a megyei múzeummal szerződés kötött régészeti munkák elvégzésére – bár a teret korábban már több alkalommal is kutatták -, amely az adófizetőknek 30 millió forintjába került”

Ha két közintézmény közötti szerződés összege nyilvános, akkor a tárgya is: „A Győr, Széchenyi téren (6884 hrsz.) szökőkutak és az ezekhez kapcsolódó vízhálózat és vízberendezések létesítéséhez kapcsolódó megelőző régészeti feltárás és a kapcsolódó munkák elvégzése.”

Volt olyan vízmedence, amelyet a szerződés szerint 60 cm-es mélységben tártunk fel, azaz a beruházónak tudatában kellett lennie, hogy ebben a mélységben is régészeti jelenségek, leletek találhatók.

Arról nem esik szó, hogy a tér többi része is az adófizetők pénzéből megy. Mivel a feltárások beruházáshoz kapcsolódtak, a hatályos jogszabályok alapján annak kell a régészeti feltárás költségeit állni, akinek érdekében van azok elmozdítása (2001. évi LXIV.t). Azaz a beruházónak. Ha a beruházó a város, akkor neki, ha egy magáncég épít egy csarnokot, akkor neki.
Az adófizető egymilliárdjából épül a tér is...

2. Kisalföld 2009.04.09.: „Most a múzeum kérésére a Mária-oszlop mellett újabb terület kutathatóságát biztosítottuk”

...Miután ez jogszabályban előírt kötelessége a beruházónak.

3. Kisalföld 2009.04.17: „a munkálatok a lehetséges 130 cm helyett legfeljebb 92 cm-en folynak.”

Szintadatokkal tudjuk bizonyítani a 120-130, helyenként 140 cm-es mélységet.

4. Az, hogy mire volt engedélye a városnak/kivitelezőnek, nem a mi hatáskörünk eldönteni. A múzeum nem látta a hatályos kiviteli terveket, nem keresték meg őket. A tért körbeölelő utcák kivitelezésére előírt régészeti felügyeletet és megelőző feltárása kapcsán sem keresték meg az illetékes múzeumot.

5. A tér szigorúan vett belső területe c. 3800 m2 (a tér teljes területe 6000m2), ebből a középkori szintek c.900 m2-n kerültek feltárásra.

A téren 20 cm rétegsor akár 200 évet is jelenthet. Gondoljanak bele, a 700 évvel ezelőtti piac szintje átlagosan 120 cm mélyen volt az egykori aszfaltburkolat alatt. Itt minden centi számít.

6. Kisalföld 2009.04.22: " Hogy mennyire nem titokban folytak a munkák, egy rövid adalék: a régészeti munkákat végző megyei múzeum központja a Széchenyi téren található..."

A múzeum két régésze a város két másik pontján megelőző feltárásokat végzett, a földmunkák nagy része pedig pénteken és hétvégén zajlott.

7. Kisalföld 2009.04.22: „Nem tudom, kinek az érdeke a botránykeltés…”

Véleményem szerint az lenne botrányos, ha a város lakossága Győr kulturális értékeinek pusztulásáról nem szerezne tudomást.

Tegnap azt a részt, ahol még dolgoztunk visszadtuk. Hétfőn jönnek a gépek. Megálltunk a 13. századi kavicsozott piactér szintjén, ami még mindig feljebb volt egy kicsit a kivitelezési (gyakran idézett 120-130 cm-es) szintnél, viszont kiderült, hogy a 13. században tudtak valamit, és a piacteret annyira jól ledöngölték és lejárták akkoriban, hogy el fogja bírni a mostani burkolatot is, így ezeken a részeken elvileg vékonyabb alapozással is ugyanolyan jó alapozást tudnak csinálni. Jön majd rá némi homokos sóder, aztán a betontörmelék. De legalább megmaradt, és így megmaradnak alattuk a hunkori sírok is, a római épületekről nem is beszélve. Azért majd szemmel tartjuk őket :-)

De a legvégén még két és fél sír előjött, ezeket olyan lefelé mélyedő objektumok alján-oldalán találtuk, amelyek még a középkori piachoz tartoztak. Az egyik ujjacskáján egy kék üvegberakással díszített gyűrű volt (sasszeműek előnyben: kicsi kék pontot kell az ujjcsonton keresni!! :-)), a másik (kisgyermek) mellett meg mellékletként egy ép mázas korsó.

Még jövünk vissza majd, mert a Mária-oszlop körül lesz még egy kis munkák, mivel új alapot kap az egész. De egyelőre ennyi.

A média meg megy tovább...

Csak azt az egyet sajnálom, hogy egyre több helyen politikai színezetet kap a történet, pedig az örökségvédelemnek nincs se színe, se pártállása...

A tér délnyugati sarkán tegnap újabb tereprendezés folyt. "Csak" egy XVI. századi épület került elő álló téglafalakkal és majdnem vagy részben ép pinceboltozással. Erre a területre már tavaly sem terjedt ki az ásatás. Aki tavaly olvasott, az tudja, hogy mennyit nyomoztuk a tér XVI. században visszabontott utcájának épületeit, amelyeket csak falkiszedések formájában találtunk meg. Erre a sarokban ott van egy komplett épület. No comment. Annyit tudtunk csinálni, hogy kicsit kitakarítottuk, felmértük, lerajzoltuk, dokumentáltunk, hátha a következő régészgenerációknak lesz annyi esélyük, hogy értelmes keretek között tudjanak ásatást végezni a téren.

 A pellengérről is rakok fel egy fotót, mert az oldalán egy korábbi faszerkezet deszkáinak lenyomata őrződött meg. Mindenképpen valami deszkából ácsolt építmény lehetett, ami vagy a téglapellengér alapozásához kellett vagy esetleg egy korábbi fapellengér maradványa. Mivel nem vagyunk pellengér-szakértők, ezt majd egy történész fogja eldönteni.

A történtekért a felelős keresése elkezdődött, ez nem a múzeum dolga.

És senki nem fogja nekünk megköszönni, hogy szombat-vasárnap is kint volt az előző héten, és hogy van csak amikor este 7 óra körül jövünk el.

Csak kellett egy nap, amíg kialszom magam :-)

Először is szeretnék a gépestől nyilvánosan bocsánatot kérni, igaz, hogy nem zökkenőmentes az együttműködésünk, de nem vettem észre, hogy pénteken a kamerás már ott volt. (aki nem érti, annak ld. péntek esti m1 híradó)

Az amit a TV kamerája előtt találtunk egy középkori téglákból épített kör alakú építmény, valószínűleg egy kút. Jobban kibontani nem tudtuk, csak dokumentáltuk a következő régésznemzedéknek, hogy ott van. Szerencsére mélyebbre nem mentek, erre került a geotextil, majd a törmelék.

Egyébként már azt reméltem, hogy a tér többi pontján nem lesz további mélyítés, és már csak a saját területünkön tudunk dolgozni. De talán már nem kell legközelebb kis kétszemélyes partizánakció keretében a gépeket néznünk, amjd visszafutni egy lapátért és fényképezőgépért.

Viszont három tényt/megjegyzést mindenképpen meg kell tennem a sajtó elmúlt napi terméséhez:

1. A tavalyi évben kapott megbízásunk a téren kialakítandó vízfelületek, szökőkutak, vízberendezések területére terjedtek ki, nem az egész tér burkolatcseréjéhez (ezt egyébként már írtam).

2. A tér belső részének (és itt a közművekkel össze-vissza szabdalt utak területét kivettem, bár a héten előkerült hun sírok alapján maradtak ezeken a szakaszokon bolygatatlan terület) kevesebb, mint 1/6-n vannak a középkori rétegsorok feltárva.

3. Győr belvárosa egyedileg védett régészeti lelőhely, és mivel a belvárosban a mostani házak sok mindent megsemmisítettek, a tér területe volt az egyetlen olyan rész, ahol nagy felületben, összefüggéseiben vizsgálható lett volna a tér és a középkori beépítettség. Nekem a szakmai szempontokat kell szem előtt tartani.

No de nézzük a sarokban mire jutottunk:

Amit a képeken látni lehet, az a 13. századi piacszint. Iszonyú jól néz ki ekkora felületben kibontva (nem csak egy két méter széles árokban, mint tavaly), és a kavicsozásba lemélyedő egykori kocsikerék-nyomokat is szép hosszan látni. Az egyéb kisebb-nagyobb cölöphelyek, gödrök pedig az egykori piactéren felállított bódék, árusok, iparosok építményeinek helyei. Egyik helyen például valószínűleg a hentes vagy mészáros bodéja állhatott, mert a kavicsozásban rengeteg állatcsont lett beletaposva, amelyeken látszik, hogy darabolták a húsokat.

Egy másik helyen a 14. században létesített kemencéket tártuk fel, egyikben még tojáshéjakat és apró halpikkelyeket is találtunk, amelyek egykori felhasználásukra utalnak.

A hun sírunkban, amit pénteken tártunk fel, egy nő feküdt. Egy apróra összetört csontfésű maradványát mentettük meg a medencéjénél, bal karján pedig egy bronz karperec volt. Fejét sajnos a 16. századi épület építésekor már megtalálták.

Mindenkinek jó pihenést és víg húsvétot!

Szépen haladunk.

Menetközben a tavalyi kutunk (azt amelyikbe a múlt héten búvárral kutattunk) is megkapta csinos kis betonfedelét. Lesz rajta egy fedél, így elvileg bármikor bele lehet majd nézni. Már akinek röntgenszeme van, és a vizesmedence 1 méteres alapozásán átlát.

Mi menetközben szépen haladunk. Egy részen leértünk a 13. századi piactérre, amit egykori építmények cölöphelyei lyuggattak át. Szépen kirajzolódnak a kavicsban az egykori kocsinyomok!

A 16. századi épületünk falában (aminek a sarkát éppen hogy elkaptuk) pedig megjelent az első sír a területen. Koponyáját elvitte a későbbi épület, de úgy néz ki, hogy nyaktól lefelé meglesz teljesen. Ez roppant fontos elhelyezkedését tekintve, mivel ez a sír köti össze a tavalyi néhány sírunkat a Lloyd épületében megtalált sírral. Így az 5. századi hun temetőn kiterjedésének meghatározása pontosabban lehetséges.

Dokumentáljuk a tér középkorát, teszük a dolgunkat, mentjük, ami menthető.

Lassan közelharcot kell vívnunk a gépesekkel, hogy ne markolják el azokat az építményeket, amiket mi tavaly gondosan kibontottuk majd visszatakartunk. Ma a pellengért akarták újra elmarkolni. Mármint a tavalyit. Precízen kivárták a 4 órát, amikor nekünk lejár a munkaidőnk. Egész nap csönd volt a téren, semmi gép. Negyed ötkor felberregtek a gépek. Pechükre még ott voltunk. Így időben még közbe tudtunk ugrani. De holnap egy sort le kell szednünk belőle. Pofátlanság.

Már a Mária-oszlop is dől. A rezgésektől esélyes a leborulás. Egyébként is meg van repedve az oszlop és Szt. Antal egy kicsit megdőlt.

A tér északi részén tegnap húztak egy csatornaárkot. Benne csupán 4 hun sír töredékét tudtuk megmenteni. A csapadékvíz- és szennyvízcsatornát pedig vígan a római omladékrétegekre helyezték. Elől még bontják a sírokat, hátul már rakják a csövet. Viszont ezekkel megvan az 5. századi temető egyik széle.

Amikor nincsenek gépek, a belvárosi kacsapár odatotyog hozzánk.

No hát, így egy hét után végre elmesélem azt, amit az utóbbi hétben egyre többen kérdeznek tőlünk: MI A FENÉT CSINÁLUNK MI A TÉREN????

A helyzet a következő: a tavalyi bejegyzések arról szóltak, hogy azokon a területeken dolgoztunk, ahol a tér rekonstrukciója során vizes medencéket, vízberendezést vagy vízvezetéket húznak ezekhez.A többi rekonstrukciós munkák esetében tkp. csak a díszburkolatcsere volt soron. (A csatornázási munkákat már tavaly megcsinálták - ld. római kori terményboltos bejegyzésem tavaly novemberben) Egy díszburkolatcsere 50-60 cm mélységű földmunkákkal jár, ezek nem fognak régészeti rétegeket érinteni. Legalábbis ezt gondoltuk.

Aztán múlt hét előtti héten elkezdték a díszburkolatcserét. Múlt hétfőn reggel a következő kép fogadott minket:

A TÉR LEGNAGYOBB RÉSZE 120-130 CM-IG KI LETT MARKOLVA!!!!  MEGSEMMISÍTVE EZZEL GYŐR KÖZÉPKORI RÉTEGEIT.

A további földmunkákat azonnal leállítottuk, de már csak egy kicsi területet tudtunk

megmenteni a további feltárásra. Másnap megpróbáltuk a földgépekkel össze-visszajárt hatalmas (Széchenyi térnyi) gödröt megtisztítani, hogy felmérjük pontosan, hogy melyik rétegeket érintette a pusztítás, de a hétvégi eső miatt mindent sár borított, és csak egy kicsit területen tudtunk dolgozni. Persze közben el kezdték a töltőanyagot is borogatni, így ezeken a területeken most már végleg elfedték a rétegeket. Be tudtuk mérni azon 16. századi épületeket, amelyek más részeit tavaly kutattuk, valamint szépen kirajzolódott az épületek között a 13. századi piacszint. Ez persze azt jelenti, hogy mindent ami ennél későbbi elpusztítottak.

Persze azonnal megkezdődött az egymásra mutogatás, hogy miért és kinek a hibájából történt mindez. Ahelyett, hogy a probléma megoldását próbáltunk volna megkeresni. Így majdnem egy napig csönd volt a téren. (Mármint a gépek nem dübörögtek.) Aztán másnapra mi is összeszerveztünk egy csapatot, akikkel dolgoztuk és kialakult egy rendszer, melynek keretében a téren folyó munkákat is tudták folytatni, és mi is a még megmaradt részeken tudunk dolgozni.

És amit az eddigi egy hét alatt feltártunk: előkerült a tavalyi pellengér "apja", azaz annak a pellengérnek az alapja, ahonnan később elvitték a kút melletti helyre. Ebben még az oszlop helye is látszik :-)

Mellette egy kút volt, amelynek a tetejére egy vaseszköz-együttest dobtak be. Úgy képzeljék el, hogy több mint 200 vastárgy került elő, köztük szablyákkal, kardokkal, de voltak sarlók, fűrészek, lószerszámzat, kocsialkatrészek. Döbbenetes mennyiségben és állapotban. Volt olyan, amin textillenyomatok is látszottak. Mellettük több rézedény, teljesen épen, csak összegyűrödve. Nem vagyok középkoros, de talán az eddig előkerült legnagyobb vaseszköz leletet mentettük meg a késő középkorból. Ez is a markoló áldozata lett volna...

Mellette egy újabb 16. századi épület sarka, falában ép kicsi fazék!!!

Egyelőre a 14-15. századot nyomozzuk, a tér különböző szintjeit a felhúzott kicsi bódékkal. Szerdára talán nagy részén leérünk a 13. századi összefüggő szép kavicsozásra. Itt-ott már elbukkant.

Nem sikerült végül tegnap este már írnom, meg különben is valaki esetleg áprilisi tréfának gondolta volna, arról, hogy végül is mi lett a kúttal.

Kedden végül a helyszínen dolgozó munkások lebontották a kupolát. Pedig olyan szép volt úgy! No de így közben nagyon szépen látszott, hogy a boltozás elkészítéséhez más habarcsot használtak, és a az eredeti tégla kútgyűrűből pontosan 49 sor tégla maradt meg, majd ezt követte a boltozás. A 49-et egyik munkásunk számolta le szabadidejében. :-) Persze az eredeti téglagyűrű itt a XVIII. századi átépítését jelenti, amikor a középkori eredetű kutat átépítették. Tavalyhoz képest most magasabb volt a víz szemmel láthatóan.

AKIT ÉRDEKEL, ÉS MA MÉG ESETLEG MEGNÉZ MINKET:

HOLNAP MEGYÜNK LE A KÚTBA!!!!!!

JÖNNEK BÚVÁROK ÉS MEGPRÓBÁLJUK A HOLNAPI NAP SORÁN A LEHETŐ LEGTÖBB INFORMÁCIÓT KINYERNI A KÚTBÓL! :-)

Az utóbbi napok médiahíreit úgy érzem kötelező kommentálnom. Annak, aki nem helyi:

A tegnapelőtti Kisalföldben (mindamellett, hogy a címlapon vigyorogtam :-)) megjelent egy cikk, mely az ásatás befejezéséről tudósított, és a boltozott kutunk további életét, illetve további életének lehetőségeit cincálgatta. Másnapi számban jött a válasz a városháza részérről: a kutunk boltozatát visszabontják és egy helyes kis vasbetonlappal letakarják. Merthogy attól függetlenül, hogy a kút nagyon jól néz ki, és a visszhangokból nemcsak nekünk, hanem a győrieknek is nagyon tetszett, a városvezetésnek nem nyerte el a tetszését. Be kell vallani, hogy ez már az ásatás során kiderült számunkra, hogy a Városháza nem akar semmi kezdeni a kúttal. Nemhogy bemutatni, de megőrizni sem igazán akarták. Mert ahogy az újságcikkben is megjelent: "nem illeszkedik az uniós projekt elképzeléséhez". Csak könyörgöm: Tudtuk az ásatás megkezdése előtt is, hogy OTT VAN A KÚT ÉS ÜTKÖZNI FOG A TERVEKKEL. Nem lett volna ésszerűbb a tervek összeállítása előtt megkérdezni minket???????? Emlékszem, amikor megláttam a terveket, egyből szóltam, hogy ott van, és pontosan benne lesz a későbbi medence területén. Akkor azt mondták, hogy ezzel majd akkor foglalkozunk, ha tényleg előkerül. (Miért? Ki vitte volna el a föld alól az elmúlt 10 évben??????) Most a városvezetés egy vasbetonlappal lesöpri az egészet az asztalról.

A városházán ki állapítja meg azt, hogy örökségvédelmi értékeink közül mi "értékes"? Merthogy ez is megjelent, hogy ez nem képvisel akkora értéket, hogy megtartsák. De az kulturális örökségünk, amit elődeink itt hagytak, és amit az utókor még nem rombolt szét, az igenis kötelességünk lenne megtartani és bemutatni. Végre lenne valami, ami a turistákat is csalogathatná Győrbe.

És kérdezem a római falakkal mi lesz? azokat majd a markoló fogja szétrombolni, mert egy vízvezetéknek az útjába állnak????? Azt én biztos nem fogom végignézni!!!!

Ahogy az elmúlt hónapokat kint töltöttük a téren, nagyon sokat odajöttek érdeklődni és beszélgetni, és a legtöbb embernek az volt a véleménye, hogy itt lenne az ideje, ha a Széchenyi téren az eddig előkerült maradandó építményekből valamit lássanak a helyiek, legyenek bemutatva. Büszkék akarnak lenni városukra. És nem az Audi meg a kézilabda miatt!

Jelentem: tegnap végül a maradék rajzokat is meg tudtuk csinálni, így az ásatást befejeztük!!!

ilyen volt - ilyen lett

A végén még egy kis őskor is becsöppent :-)!!

A falakat visszatakartuk, hétfőn jönnek temetni! 

KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK A MUNKÁJÁT!

Jövőre találkozunk!

Egy másik ásatáson!

Addig is jó pihenést!

És bár úgy volt, hogy ma végleg elköszönünk, végül az időjárás eldöntötte helyettünk az egészet. Mivel esett, ezért holnap reggel még jövünk ki rajzolni, meg a délután elmaradt apróságokat megcsinálni. Így jártunk.

De már a konténereket, a WC-t elvitték, és egészen úgy tűnik, mintha levonultunk volna. Elég lehangoló az ásatás utolsó napja. Pakolás, takarítás - ma mindezt esőben. És persze megint a legvége a legérdekesebb, de erről majd a hétvégén, ha teljesen befejeztünk mindent! :-)

Már csak napjaink vannak hátra az ásatásból. Így a télben ez talán nem is olyan baj, bár szerintem a kivitelezés májusig úgysem fog elkezdődni. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kellett volna ennyire belefutnunk a télbe, tavasszal jobb időjárási és csapadék-körülmények között ha folytathattuk volna, sokkal több info került volna elő. Na ja, azt a munkát is fizetni kellett volna valakinek, dehát a tér most elvileg sok-sok évre le lesz fedve és régészetileg teljesen hozzáférhetetlen lesz. No de örüljünk annak, ami eddig van. És azért erre abszolút nem panaszkodhatunk. Átírtuk egy kissé Győr középkori történetét és még az egykori Arrabonához is tettünk hozzá.

Csak leginkább mindig az ásatás vége a legszomorúbb. Én például nem tudom és szerencsére nem is fogom végignézni, ahogy a jövő héten a gépek vissza fogják tölteni az eddigi háromhónapos munkánkat. Elég lehangoló látvány, ahogy a rétegekre szórják vissza a földet, kicsit olyan, mintha ennyit ért volna a munkánk.