Megjött a menetrendszerű délutáni eső, félig elmosta az építészhallgatóknak szervezett vezetést, de kitartóan végigállták!

Az újdonság: a XVIII. századi kúttól nyugatra levő téglapadozat rejtélye megoldódott. Elkezdtük szedni a téglasorokat, és csak jöttek és csak jöttek egymás alatt a téglasorok, mindegyikben 1749-es téglabélyeggel. Aztán a hatodik sorban valami áttöremkedett a közepén: egy nagyobb kő.



Ráadásul most rajzoljuk a több 10 méter hosszú metszetfalakat és velük a rétegeket. A tegnapi munkának meg is lett az eredménye: a metszetfal tisztítása során a következő esett ki a falból:
Belenéztünk a kútba!!!!! :-) Tegnap végre az oldalán is rábontottunk annyira, hogy kiszedhessünk néhány téglát és belekukucskáljuk! Tényleg kút: 6,5-7 méter mélyen ott a víz!!! ÉS elég tiszta ráadásul! Az alján nagy faragott kövekből rakták ki (nyilván a téglaépítményt az állandó víz nem előbb-utóbb szétmosta volna), de a felmenő fala végig téglából, amelyek között elég sok a bélyeges. Ráadásul kiderült, hogy a beboltozást a kút felhagyásakor visszabontott téglákból építették a XVIII. század közepe után. Hogy ezt honnan tudjuk? Találtunk egy 1757-es metszetet, amelyen a tér is ábrázolva van, és pontosan ott, ahol a mi kutunk van, látszik még egy kút a felszínen. Tehát a visszabontásra és beboltozásra nyilván ezután kerülhetett sor.

Néhány napig eltűntem, ennek oka főleg az volt, abszolút nem maradt időm írni.
